Kell valami poppos!

Kell valami poppos!

POPP, POPP, POPP

2016. január 21. - Poppos Lola

Na szóval... Kupi ide vagy oda, elúsztam, vagy sem, most bizony leülök, és írok, mert már rengeteg kis fecnire, kütyübe fel- illetve beírtam néhány kósza gondolatot, de hát eltűntek... Egyrészt, mert mindig mindennek lába kél, másrészt, mert (bevallom, töredelmesen...) mindig akadt fontosabb a popposnál. Ebből lett az a hullámvasút, amin nem egyszer gondoltam, hogy bizony semmi sem poppos, minden trotty. Már szerencsére az okokra nem emlékszem, úgyhogy kb. ennyire volt fontos. Egy hullám még egy múlt heti feljegyzésem, az alábbiak szerint:

 

„Nem is tudom, hol folytassam... Én nem lógtam meg a közös reggeli indulástól, sőt! Voltam olyan hülye, hogy még többet bevállaltam, mert mindig beleesek abba a hibába, hogy azt gondolom, ha mindenki helyett megcsinálok mindent, akkor nem lesz semmi gáz. Ez így is van, amíg bírom a energiával. De, mindig jön valami, ami elveszi az előre beosztott, mérnöki pontossággal megtervezett energia-elosztást.

Például: leesik a hó (amire persze lehetett számítani, de ugye hátha nem akkora, hátha nem olyan csúszós, hideg, mindent egybe vetve havas hó lesz...), nem indul az autó (erre nem számítottunk), két órás dugó eget-rengető közéleti események miatt, téli gumi csere az utolsó pillanatban (ezeket az izgalmakat már csak megszokásból is mindig megadjuk magunknak, hogy legyen miért szottyogni, nehogy eltérjünk a nagy magyar átlagtól).

Szóval, annyira jól összejött minden, hogy csütörtökön már tök kész voltam, és persze meg is kaptam, hogy miért csodálkozom azon, hogy fáradt vagyok, ha reggel sütit sütök a kölyköknek. Szóval, köszöntem, és beraktam egyik kedvenc Ákos számomat...

Szóval megtanulok tőled meglógni, ez lesz az idei fejlődésem, hátha kimutatja majd év végén az az izé, amit Te most csináltál. Amúgy ezt majd elmondod, mert nem teljesen értem... Lehet, hogy mások fejlődéséért tettél ... De azért lehet, hogy ez nem független Tőled! Vagy lehet, hogy nem hallgatsz elég Ákost.”

 

Szóval azóta túl vagyunk azon, hogy két naponta lebetegszik valamelyik kölyök, a négyből három. Mostanra már mindenki rendeződött, és már kezdem utolérni magam, valamennyire...

 

Volt azóta popptalanság az iskolában a legnagyobbnak, pedig mindegyik gyerek tényleg olyan igazán édes-drága-jófej-cuki, csak hát abban a nagy ef o es-ban, amiben vannak. És annyira nem értem (illetve sajnos valamilyen szinten értem), hogy miért... Pl. szerinted gáz, hogy a kölykeim nem tudják, mi az a csésze, ezáltal a csészevonal is homályba merült másodikra?

Csórikáim, mi lesz velük a szalagavatóra, max. sok poppcorn, de tényleg... Szerintem, mi tök jók voltunk a szalagavatón, független attól, hogy elszabták a ruhám, nem jött fel a zipzár a hátamon, szenvedtem mindenen, mint egy igazi kamasz, és annyira jókat röhögtünk, pl. amikor tánc-próba volt, és a Te párod jegyzetelt... Illetve Te nem annyira röhögtél... Na mindegy... A maximalizmussal kapcsolatos gondolatom biztos a pláza mámorban elveszett, mert már nem emlékszem (ennyit rólam...), de hátha az osztálytalálkozón megmondja valaki okos! Amúgy meg, majd szívbajt kaptam, de aztán mégsem: "CSAK"a huszadik évfolyam találkozónk lesz, vagy nem?

Azért nem mindegy... Ha a harmincadik lenne, hova mennénk táncolni?

Nem, mintha mostanira lenne ötlete, de menjünk!!

Harmadik POPP

A "nem tanulok a gyerek helyett" és a "maximalista ?! vagyok" felismerés kéz a kézben jár a félévi hajrában. 

Akkor esett le, hogy mire gondolhattál Lola ezzel a maximalista dologgal, amikor valamelyik este fél tízkor én még csak lediktáltam a 18. mondatot is a netről a gyerek köri szorgalmi esszéjéhez (hiszen azzal vált kerek egésszé a fogalmazása és hát kell az a potya ötös). Nagyon igyekszem tartani a "nem tanulok a gyerek helyett" fogadalmat és talán haladunk is, bár a versből még hátra van 11 versszak (apával). Ma már pölö elég volt kétszer rászólni, hogy csinálja a maradék leckét és láss csodát elkészült a lecke, minimális hisztivel (a gyerek részéről). Most hogy tetten értem magam, hogy is volt amit mondtál: ha valaki maximalista, milyen kérdés jön elő (vmi elvárásos, teljesítményes dolog)? 

Voltunk Szalagavatón pénteken, szép és megható volt nézni a 18-20 éves fiatalok nagy napját, igazán poppos volt. Én csak a bénázásra és az ezer millió aggodalomra emlékszem a miénkről, nem volt az a felszabadult öröm tánc részemről. Ja és ma limuzinnal mennek az "afterra".... 

Hétfőn meg jött a hír, hogy kezdik szervezni az XXX. érettségi találkozónkat, atya ég. De erről majd legközelebb.

Ui: menjünk el vmikor táncolni! Nem is bulizni szeretnék, hanem egyszer végre felszabadultan zsigerből táncolni, elengedni magam (ja és májusban esküvőre megyünk, ahova vinni kell legjobb tánc tudásunk, úgyhogy arra sem ártana készülni elnézve férjemmel közös, legutóbbi báli táncunkat)

Meggyógyultatok?

Második POPP

Hát elment a szünet. Előre rettegtem a január 4. reggeltől, hogy fogunk mi itthonról időben elindulni. Mi is elcsúsztunk, minden nap éjfél körül feküdtünk le és 11 előtt nem keltünk fel az elmúlt két hétben. Engedtem a késztetésnek, a könnyebb utat választottam: hétfő reggel meglógtam a közös elindulásból. A. (a férj) és a Nagyi ébresztette és vitte iskolába a gyereket. Így nem veszekedéssel  kezdtük az évet és közös elkéséssel...

Ez a lifebook jól hangzik, én találtam vmi évértékelő/ évtervező spéci alkalmazást Szilveszterre, az új év köszöntésére. Két napig vacilláltam, hogy nekifussak-e a kitöltésének, kell-e nekem. Kitöltöttem és hallod, kétségbe estem. A kérdések alapján úgy tűnik, hogy én nem is csináltam semmit tavaly, ami rólam, vagy a fejlődésemről szólna! Ez így túl fellengzősen hangzik, az első 2-3 kétségbeesést nem tudom írásban visszaadni. De a 2016-os kreatívkodásnak beírtam én is a blog írást. Na és megfogadtam, hogy 2016-ban aktívan részt veszek a saját életemben. Már sejtem egy ideje, hogy nem megoldás a család többi tagjának a kisebb-nagyobb problémáival foglalkozni a sajátjaim helyett, vagy mondjuk kisebb-nagyobb problémákat generálni. Igen, 2016-tól nem tanulok a gyerek helyett! Segítek, ha kell, de ideje lesz neki is valami kis energiát beletenni a tanulásába. A walesi bárdokkal kezdem, mármint a nem tanulást.

Én is emlékszem a blahás vásárlásra. Nekem a csillogó körömlakk rémlik, csak már arra nem emlékszem, hogy bevált-e.

Ó, rájöttem, hogy miért mondtad, hogy maximalista vagyok...

Ui.: nálunk maradt az egyik karácsonyi ajándékotok, poppos/csajos fürdősó sk. készítettük a kölkökkel

Első POPP

Hát, a szünetben biztosan lesz időm írogatni, mert olyan csúszásban vagyunk a napirendben, hogy esténként 2 órákat ülök a csajoknál, mire elalszanak. Most egy óra harminc percnél járok, és 16 hónapos lánykám nagy nehezen végre ásított egyet, nagyobbik lányom meg filctollal színezgeti a körmét. Én próbalom értelmesen eltölteni az időt, olvastam egy csomó okos dolgot a neten, amiből semmi nem maradt bent a fejemben, játszottam cukrosat, ahol elizéltem négy életet eredménytelenül. De egy fantasztikus dolgot kitaláltam: a pónis dobozról - amit kaptak tőletek a csajok karira, és ezúton is köszi - a POP feliratot kivágom, és felragasztom a 2016-os határidőnaplóm borítójára, hogy egész évben inspiráljon!!! Ja, az enyém nem is határidőnapló, hanem lifebook. Ez is milyen pitiségnek tűnik, mégis mekkora ötlet. Legalábbis én úgy örültem ennek a határidőnaplónak, mint fiaim egy-egy minecraftos gombaseggű malacfigurának.
Na, ilyen ötlet biztos nem fog eszembe jutni, de ha kivágom a POP feliratot és felragasztom, akkor a január havi kreatívkodásom kipipálva. És az egész évem, sőt életem a továbbiakban POPPOS ( mert ugye lifebook - ez lehet, hogy termékmegjelenítés és jogdíjas? Vigyáznunk kell, ha nagyban akarunk majd nyomulni!), hála ismét Neked és a póniknak.
És eszembe jutott, amikor száz éve a Blaha Lujza téri karácsonyi vásárban szenvedtünk, és én feltétlenül csillogós cuccokat akartam, mert minden olyan szürke... Na, már akkor alakult a POPP feeling, csak ennyi idő kellett ahhoz, hogy megfogalmazzuk, ja, meg az a turizás. Szóval nekünk most már POPPOS, a csillogósat meg már a nagylányom imádja...

süti beállítások módosítása