Hát elment a szünet. Előre rettegtem a január 4. reggeltől, hogy fogunk mi itthonról időben elindulni. Mi is elcsúsztunk, minden nap éjfél körül feküdtünk le és 11 előtt nem keltünk fel az elmúlt két hétben. Engedtem a késztetésnek, a könnyebb utat választottam: hétfő reggel meglógtam a közös elindulásból. A. (a férj) és a Nagyi ébresztette és vitte iskolába a gyereket. Így nem veszekedéssel  kezdtük az évet és közös elkéséssel...

Ez a lifebook jól hangzik, én találtam vmi évértékelő/ évtervező spéci alkalmazást Szilveszterre, az új év köszöntésére. Két napig vacilláltam, hogy nekifussak-e a kitöltésének, kell-e nekem. Kitöltöttem és hallod, kétségbe estem. A kérdések alapján úgy tűnik, hogy én nem is csináltam semmit tavaly, ami rólam, vagy a fejlődésemről szólna! Ez így túl fellengzősen hangzik, az első 2-3 kétségbeesést nem tudom írásban visszaadni. De a 2016-os kreatívkodásnak beírtam én is a blog írást. Na és megfogadtam, hogy 2016-ban aktívan részt veszek a saját életemben. Már sejtem egy ideje, hogy nem megoldás a család többi tagjának a kisebb-nagyobb problémáival foglalkozni a sajátjaim helyett, vagy mondjuk kisebb-nagyobb problémákat generálni. Igen, 2016-tól nem tanulok a gyerek helyett! Segítek, ha kell, de ideje lesz neki is valami kis energiát beletenni a tanulásába. A walesi bárdokkal kezdem, mármint a nem tanulást.

Én is emlékszem a blahás vásárlásra. Nekem a csillogó körömlakk rémlik, csak már arra nem emlékszem, hogy bevált-e.

Ó, rájöttem, hogy miért mondtad, hogy maximalista vagyok...

Ui.: nálunk maradt az egyik karácsonyi ajándékotok, poppos/csajos fürdősó sk. készítettük a kölkökkel