A "nem tanulok a gyerek helyett" és a "maximalista ?! vagyok" felismerés kéz a kézben jár a félévi hajrában. 

Akkor esett le, hogy mire gondolhattál Lola ezzel a maximalista dologgal, amikor valamelyik este fél tízkor én még csak lediktáltam a 18. mondatot is a netről a gyerek köri szorgalmi esszéjéhez (hiszen azzal vált kerek egésszé a fogalmazása és hát kell az a potya ötös). Nagyon igyekszem tartani a "nem tanulok a gyerek helyett" fogadalmat és talán haladunk is, bár a versből még hátra van 11 versszak (apával). Ma már pölö elég volt kétszer rászólni, hogy csinálja a maradék leckét és láss csodát elkészült a lecke, minimális hisztivel (a gyerek részéről). Most hogy tetten értem magam, hogy is volt amit mondtál: ha valaki maximalista, milyen kérdés jön elő (vmi elvárásos, teljesítményes dolog)? 

Voltunk Szalagavatón pénteken, szép és megható volt nézni a 18-20 éves fiatalok nagy napját, igazán poppos volt. Én csak a bénázásra és az ezer millió aggodalomra emlékszem a miénkről, nem volt az a felszabadult öröm tánc részemről. Ja és ma limuzinnal mennek az "afterra".... 

Hétfőn meg jött a hír, hogy kezdik szervezni az XXX. érettségi találkozónkat, atya ég. De erről majd legközelebb.

Ui: menjünk el vmikor táncolni! Nem is bulizni szeretnék, hanem egyszer végre felszabadultan zsigerből táncolni, elengedni magam (ja és májusban esküvőre megyünk, ahova vinni kell legjobb tánc tudásunk, úgyhogy arra sem ártana készülni elnézve férjemmel közös, legutóbbi báli táncunkat)

Meggyógyultatok?